A jóga a világ legősibb mozgásrendszere, szinte minden más mozgásformában felfedezhetjük az elemeit.

A jóga szanszkrit kifejezés, amelyet többféleképpen lehet magyarázni. A magyarázatok együttesen adják meg azt a tényleges jelentést, amelyet a jógahagyományok valójában képviselnek, és amely a legteljesebben magában foglalja a jógának mint életmódnak, életfelfogásnak, vallásnak, önmegvalósítási folyamatnak a tartalmi értékeit, és jellemzőit.

 A jóga szót egyrészt értelmezhetjük úgy, mint összekapcsolódás, egyesülés, de magyarázhatjuk kapcsolatnak, érintkezésnek, és összeillesztésnek is.

 Ezek mind az élőlény a létezés alapvető transzcendentális forrásával történő összekapcsolódását, egyesülését, tartós kapcsolatát, vagy a hozzá való visszatérést jelentik.

A jóga másik értelmezése a rögzítés, az összpontosítás, a megfegyelmezés, a kontroll, a járom és az iga. Az elme és a gondolatok megzabolázása által (csitta-vritti-niródha) a jógi képes az anyagi létbe kötő ragaszkodásait, sőt az ugyanilyen hatású ellenszenvet és irtózást is megszüntetni. Figyelmen kívül hagyja a lényegtelen (fizikai) dolgokat és a lényegesekre (transzcendentális, lelki) figyel oda, így képessé válik hétköznapi tudatállapotban nem érzékelhető dolgok érzékelésére.

Patandzsali Jóga-szútrájában leírtak szerint a jóga nem más, mint a tudat változásainak megfékezése, amelynek tökéletessége az Isten iránti odaadás, és amelynek eredménye az is, hogy az ember felismerheti és visszanyerheti saját eredeti természetét, önformáját, önvalóját (szvarúpa).

A Bhagavad-gítá szerint a jóga az elme sikerben és kudarcban való kiegyensúlyozottsága, a kötelességszerű munka, a szenvedés eltüntetője és a fájdalom elpusztítója. Krisna kijelenti, hogy a jóga az emberi élet legmagasabb rendű titka, maga a nyugalom és a határtalan boldogság adományozója. A jóga ugyanakkor lemondás és a Legfelsőbb Úrról szóló gondolatokban való elmerülés.

A fentiekben leírtak alapján kijelenthetjük, hogy a jóga fogalma rendkívül összetett, különböző aspektusokból vizsgálható, és cizellált definíció alkotható róla.

Patandzsali alkotta meg azt a végtelenül finom rendszert, amelyet ma a jóga nyolc ágának nevezünk.

A nyolc lépcső neve a jama, a nijama, az ászana, a pránájáma, a pratyáhára, a dháraná, a dhjána és a szamádhi. Azért fontos ezeket az irányelveket szem előtt tartani, hogy az ember lelki fejlődése érdekében megtanulja irányítani az érzékeit, gondolatait, érzelmeit, és cselekedeteit, s ennek segítségével elérhesse a valódi önmagát.

 A hatha-jóga főként az alsóbb lépcsőfokokat (ászana és pránájáma) emeli ki a jóga lépcsőjéből.

 A hatha-jóga gyakorlói fontosnak tartják az alapok (ászana és pránájáma) megfelelő elsajátítását, mivel az könnyebben elvezet a rádzsa-jóga magasabb szintjeire.

 A ha-tha szóösszetétel a nap és a hold-energiákra vonatkozik, amelyek az ídá és pingalá-nádíkban (energiavezetékekben) keringenek, a hatha-jóga gyakorlatainak célja a harmónia megteremtése ezen energiák között.

 Az ászana a hatha-jóga első és elsődleges angája, vagyis testrésze.

Kommentek

kommentek