Utazás Indiába

1 hete érkeztünk Goára, erre a “kis” félszigetre Indiában. Valójában két folyó miatt félsziget, de oké, legyen félsziget. Szóval az indulás, az utazás, a közben kiderült turpisságok és az itteni körülményeket taglaló poszt következik.

Az indulás előtti éjszaka a laptopom megadta magát. Már egy héttel előbb is voltak gondok, tönkrement az alaplap és mivel híján voltam az időnek, így az új gépbe való fájdalmas beruházást választottam. Ezt követően jött az újabb meglepetés: valami ismét kipurcant a gépben, méghozzá az SSD, úgyhogy újabb szerelős órák következtek hajnal 4-ig, amikor is reggel 7-kor kellett kelni, hogy induljunk a reptérre. Ilyenkor nem szabad ugye feltenni azt a mondatot, hogy “mi jöhet még?”, mert tuti valami tízszer akkora dolog fog beütni.

Az út a reptérre mondjuk úgy, eseménytelen volt ( a laptopos mizériához képest kb csak egy lezuhanó gép lett volna nagyobb sokk). Becsekkolás, csomagok szétszedése, párszori nekifutás, hogy csipogás nélkül átjussunk a biztonsági átvilágításon (mert persze mindig maradt egy öv vagy fémpénz a kicsit kialvatlan állapotunknak köszönhetően).

Screen Shot 2013-12-12 at 12.05.58

Az isztambuli reptér mindig elvarázsol. Hatalmas, ezernyi ember, mégis minden szervezett, pontos ÉS mosolygós, kedves eladók vannak mindenhol (ugye nem kell részleteznem ez miért külön jó érzés). Itt jött egyébként egy nagy felismerés: a laptop táska otthon maradt, úgyhogy egy 32 eurós laptop táskába beruháztam, ami 1mm-el kisebb, mint a hátizsák. Szóval macerás minden alkalommal, amikor ki kell venni a táskából.

Ahogy lenni szokott szinte minden messzi repülőúttal (legalábbis velem), mindig van az 5 méteres körzetemben 1-1 kisgyerek. És ezek sírnak. Általában. Néha egyéb dolgot is végeznek, ami hát, hogy úgymondjam nem kellemes. Szagilag. Na értitek… Ezt ellensúlyozta, hogy a Turkish Airlines ételei és kiszolgálása elsőrangú. Nem véletlenül utazom velük, amikor csak lehet. A székek kényelmesek, mosolyognak a stewardessek, finom az étel, mindenre van megoldás. Egyszóval ötcsillag.

Így telt a cirka 6-7 órás út, hajnal 5-re pedig Mumbaiba értünk. Itt már megcsapja az embert a helyi hajnali 20 fokos meleg, ami szokatlan, de mégis kellemes a budapesti nagykabátos időjárás után. Első utunk a csomagok felé vezetett, ahol mintegy fél órát vártunk, mint kiderült hiába. Ugyanis valaki volt olyan kedves, hogy a poggyász-szalag túloldalán már leszedte a csomagokat és pont takarásba is tette, hogy véletlenül se vegyük észre. Tehát ott állunk fél órája, a szalag megáll 5 percenként majd sípolva újraindul, emberek tolakodnak, csomagok feltorlódnak, de a miénk sehol. Végül is véletlenül sétáltam csak át a túloldalra, és láttam meg, hogy a két hátizsák ott várakozik félretéve. Köszönjük.

d3

A csomagokkal célbavettük a másik reptérre tartó kisbuszt, ahol be kell mutatni a repjegyet Goára. Ez az a jegy, ami nem volt nálam két évvel ezelőtt, és ezért akkor nagyondrágán helyi taxival kellett átmennem. A kisbusz felé vezető folyosón van egy röntgen a csomagoknak. Olyan simán átsétáltam kérdés nélkül, mint a huzat. Senkinek nem tűnt fel. Jó hely India, Everything possible my friend. Minden lehetséges barátom, és igen, így, helytelen angollal.

A Goára tartó repülőre várás 6 óráját nagyjából alvással töltöttük, szigorúan “láb a csomagokon” módban – fő a biztonság, de nem valószínű, hogy elvitték volna, a helyiek például nyugodtan otthagyták a telefonjaikat a töltőoszlopoknál. Aztán a repülőút szintén eseménytelen volt. Megismerkedtünk egy német nővel, aki kölcsönadott 500 rúpiát (kb.  1600ft), hogy együnk egy 3 fogásos ebédet a repülőút folyamán. Vicces ár a hazai árakat tekintve, főleg, hogy finom is volt az étel.

A reptéren már várt Viju (vidzsu), az évek óta különbejáratú taxis barátom, majd a német nővel (a repülőn kölcsönadott pénzért cserébe elvittük Anjunáig) együtt elindultunk Arambol felé, ahol a következő 2 hónapot töltjük majd. A reptérről 70km-nyi taxi cirka 6000Ft.

Megérkezésünk a szállásra tartogatta a következő meglepetést: nincs asztal, csak székek. Azóta se sikerült orvosolni a problémát, marad a függőágyban és a matracon dolgozás. Update: szerzett a tulaj barátom bontatlan műanyag asztal, zseniális érzés nem csak függőágyból dolgozni.

Screen Shot 2013-12-12 at 12.13.48

Az indiai SIM kártya intézés viszonylag egyszerű volt, mindössze 2 fénykép és egy vízum+útlevél másolat kell hozzá, illetve 3 nap, mire sikerül aktiválni a kártyát. Utána jönnek a kellemes meglepetések: 500 rúpia a kártya (1600 ft), ebből 350 lebeszélhető (1250 ft) és benne van 1GB 3G-s internet. Hogy mennyire is elég ez a kezdő mobilinternet? 1 hét alatt, facebookozással és fotófeltöltéssel sikerült 300MB-t elhasználni. Szeretjük Indiát eléggé.

Screen Shot 2013-12-12 at 12.29.03

A napok nagyjából ugyanúgy telnek: munka egy kávézóban vagy otthoni függőágyban, délután futás és edzés a parton – néha fürdéssel egybekötve, estefelé főzés vagy vacsora valahol, és egy kis munka ismét. Van különbejáratú wifi hálózatunk (TP 3020 internet megosztó nagyon jól jön, a Reliance mobilinternetes stickjét gond nélkül ossza szét wifin, zseniális. Ez az a stick ugye, ami egész Indiában használható és nincs roaming díj. Ez elég hasznos tulajdonság egy 4 hónapos út alatt).

Néhány ár kedvcsinálónak:

  • Reggeli: 2 jegeskávé, 2 hummusz chapati = 320 rúpia, 1140 ft
  • 1kg vegyes garnéla és királyrák: 400 rúpia, 1430 ft
  • 1 Albertkekszre hajazó helyi keksz: 10 rúpia, 35 ft
  • 1 kis zacskó Lays chips: 10 rúpia, 35 ft
  • Mobilinternet stick: 2000 rúpia, 7000ft
  • 10GB internet-feltöltés: 1100 rúpia, 3930 ft (30 napig érvényes)
  • Alma-répa-cékla gyümölcslé frissen facsarva (3dl):  70 rúpia, 250 ft
  • 1L benzin: 70 rúpia, 250 ft
  • Motor bérlés 1 hónapra: 4000 rúpia, 14000 ft
  • Komplett ebéd vagy vacsora: kb 120-160 rúpia, 430-600 ft.

Hogyan lehet biztonságosan utazni Indiában hátizsákkal?

Néhány egyszerű szabály, ami ha nem is garantálja, de nagyban megnöveli a biztonságos és problémamentes utazásra való esélyünket.

Kezeljük Indiát így: kilőttek egy másik bolygóra egy űrhajóval, ahol minden más. Épp csak ugyanolyan színű az ég és fű, de ezen kívül minden más. Minden.

Akik velünk utaznak, minden esetben résztvesznek egy gyorstalpaló biztonsági oktatáson, hogy mit szabad és mit nem. Mindenkire figyelünk, együtt eszünk, együtt megyünk mindenhova, és hál’Istennek, senkivel sem történt baleset, betegség, és mindenki úgy tért haza, hogy élete legjobb és legtöbbet adó utazása volt. köszönjük nekik a bizalmat :)

Tehát az alapszabályok, amik saját tapasztalatainkon alapulnak és amik betartásával szinte biztos, hogy semmilyen problémánk nem lesz az utazás alatt:

  • Senkinek ne higgyünk el semmit, vagy legalábbis erős fenntartásokkal kezeljünk minden információt: mi hol található, mennyibe kerül, mi éri meg és hol, stb..
  • Semmit se vegyünk meg elsőre, alkudjunk. Különösen igaz a taxikra, riksákra.
  • mindenképp rendelkezzünk az alap oltásokkal! Itt megtalálod milyen oltások kellenek
  • Sötétedés után csak olyan részekre menjünk, ahol vagy ismerősök vagyunk vagy sok külföldi van, illetve eléggé frekventált a hely.
  • Legyen nálunk naptej és kalap/fejkendő! Észre sem veszi az ember, de nagyon könnyű a napon, párás levegőben megégni.
  • Mindenképpen a helyi szokásoknak megfelelően öltözzünk! Nőknek: Főleg vigyázniuk kell, hogy a váll legyen eltakarva, semmilyen kihívó ruhadarabot ne hordjanak, próbáljanak belesimulni a helyi kultúrába. Feszesek az erkölcsi szabályok, így nem csoda, hogy ha néhány helyi férfi elveszti az eszét, ha meglát egy sokat mutató, szexisen öltöző, kihívó nőt. Inkább ne kockáztassunk, nem itt kell megmutatni, hogy valaki mennyire jó nő. Csillogós naptej, atléta, mély dekoltázsos felsők, fenék-kiemelős harisnyák, túl rövid nagrádok – mind tiltólista!
  • Ha lehet, ne menjünk egyedül sehova, a legjobb beszerezni egy társat az utazáshoz. Ha mégis muszáj, akkor szorítkozzunk a nappali órákra.
  • Csak főtt ételt együnk, vagy olyan gyümölcsöt, amit mi bontunk fel (pl. narancs, banán), tartózkodjunk a tejtől, főleg az utazás elején (ill. csak zacskós hűtött változatot fogyasszunk), húst ne együnk semmiképp!
  • Saját vagy műanyag pohárból igyunk.
  • Étkezés előtt mossuk el az evőeszközöket és fertőtlenítsük le a kezünket.
  • Ne nyúljunk az arcunkhoz, ha nem muszáj, főleg a szánkhoz, szánkba ne.
  • Ha lehet, minden nap, elosztva igyunk kiszáradás ellen elektrolit port vízben feloldva. (ilyet kint mindenhol lehet kapni, darabja kb. 3-5 rúpia, azaz kb. 15 forint!)  Nem is gondolnád, milyen gyorsan ki lehet száradni!
  • Legyen nálunk térkép vagy gps, telefon (esetleg notesz) néhány SOS számmal, pl barátok, ismerősök, vész-számok
  • Jó, ha van saját evőeszközünk és kés, kötél.
  • A pénzünket mindig tartsuk 2-3 helyen szétosztva, pl övtáska, táska és valamilyen zseb (nadrágon, ingen). Az övtáskát, táskát mindig fordítsuk előre, hátul remek zsebes-célpont.
  • Célszerű mindig saját hálózsákban aludni – ki tudja, hogyan-honnan érkezik az ágynemű, amit szállásokon, vagy vonaton kapunk. Ezzel is csökkentjük a fertőzések kockázatát.
  • Nézzünk a cipőnkbe reggel, nincs-e valami hívatlan állatka benne!
  • Próbáljuk kerülni minden esetben az erőszak minden formáját: ne kiabáljunk, ne erősködjünk. ha esetleg mégis kár ért minket (pl. többet fizettünk, mint kellett volna, esetleg rossz helyre vitt a taxis, stb.. ), nyeljük be a veszteséget és csak végső esetben kezdjünk veszekedni. Kerüljük a csúnya beszédet mindenképpen!
  • Legyünk alázatosak, amennyire lehet, persze a középút a fontos itt is. Van, amit csakis rámenősséggel lehet intézni :)
  • Ha biztosak vagyunk valamiben, akkor ragaszkodjunk hozzá. Pl. hova vigyen a taxi, hogy kérjük az adott ételt (pl. ha nem csípőset kértünk, de mégis az lett, vagy éppen nem azt kaptuk, amit kértünk, akkor vitessük vissza az ételt).

Gondolatok Indiáról

 Ma volt az első nap, hogy kicsit kimozdultunk Arambolról. Minden nap reggeli, munka, tengerpart, munka, vacsora, munka, fárasztó. Úgyhogy ma úgy döntöttünk, hogy nyakunkba vesszük a motort és irány kifelé, méghozzá az északi irányba, Maharashtra állam felé, amitől csak egy híd választ el minket. Van egy gyönyörű folyó is útközben, szigetekkel.

Screen Shot 2013-12-14 at 23.47.46

A poszt apropóját az adja, hogy mendegéltünk a motorunkkal és már majdnem elértük Querim beach-et, amikor láttuk, hogy egy munkagép megy az úton, ami kb. olyan széles, mint az út maga, elöl pedig a darus emelőjével egy betontömböt lóbált maga előtt. Sehogyan sem fértünk el mellette. Állt két munkás az út szélén, és amikor látták, hogy mi a helyzet, fütyültek egyet a gépvezető bácsinak, aki rögtön megállt és integetett, hogy mehetünk előre. Hát nem cuki? Nem értem, ez miért veszett ki Magyarországról az utóbbi időben – tisztelet a kivételnek természetesen. De hihetetlen felemelő érzés, hogy egy elhagyatott út szélén álló munkásnak igenis fontos, hogy segítsen valakinek. Összemosolyog a két ember, és mindenki boldog: mi tudtunk haladni, nekik pedig az a három másodperc “késlekedés” nem okozott semmilyen kárt. Sőt. Ha két autó egymás mellé ér egy szűkebb úton, ami egyébként elég gyakori errefelé, ahol a sávokat elég szabadon értelmezik , akkor nincs anyuka emlegetése, vagy dudálás, esetleg koccanás. Mosolygás van, tolatgatás, centizés (közben esetleg a forgalmi helyzetet keresztezi néhány kutya, tehén, nameg robogós), aztán mindenki megy szépen a dolgára. Senki sem szidja a másik felmenőit, egyszerűen vannak helyzetek, amiket meg kell oldani, és kész.

A szokásos áramkimaradás esetén is működő benzin-ár-tábla pedig így fest:

 

Screen Shot 2013-12-15 at 00.33.24

 

A kevesebb néha több és itt Indiában ez főleg így van. A legegyszerűbb megoldások a legjobbak néha

 

Screen Shot 2013-12-14 at 23.41.40

További nagyszerű élményünk mára, az élni és élni hagyni. Nem elég, hogy itt malac, tehén, kutya, gekkó megél szépen egymás mellett, és senki sem bántja őket, még egy pálmafát sem vágnak ki azért mert útban van – legalábbis itt a nagyvárosoktól távol mindenképp. Inkább körbeépítik a házzal, úttal, bármivel, de szépen otthagyják élni azt a pálmafát is, hamár odateremtődött, nincs semmi joguk átszabni a dolgokat. És milyen jó is ez…

 

Screen Shot 2013-12-14 at 17.42.00

 

A harmadik apropó a poszthoz egy kis kobra. Sétáltunk azon a bizonyos Querim beach-en, ahol egy teremtett lélek sem volt rajtunk kívül. Az utolsó pillanatban vettük észre a homokban a már elég szépen felágaskodott kobrát. Hihetetlen szerencse, hogy észrevettük, végződhetett volna csúnyán is az eset. Mondjuk 4 év alatt, amióta Indiába járok, ez volt az első eset, hogy bármilyen veszélyes állattal találkoztam, szóval az esélye – még ha van is – nagyon kicsi, a lakott területeken (már csak az állandó mozgás, a sok robogó, a rengeteg kutya miatt is) nem látni ilyen veszélyes állatokat.

Hazafelé a kis falvakon keresztül pedig tényleg az dzsungelben érzi magát az ember. Valami ilyesmi látvány fogadott minket:

Screen Shot 2013-12-14 at 23.58.56


Indiai érdekességek – 1.rész

  • Van az indiaiaknak egy tipikus fejmozgatása, ami egyszerre jelent igent, nemet, talánt, okét, nemtudomot, bátorítást, bizonytalanságot, és utalhat kijelentésre vagy kérdezésre is – az éppen esedékes jelentését a szövegkörnyezetből találhatjuk ki. Gondolkodtam már rajta, hogy miért nincs skype-hoz indiai fejrázós smiley.

 

indian-nod-2

  • A pizsamaszerű ruha menő. Több változat létezik, szári egyes fajtái, vagy a muzulmánoknál a fehér kaftán variánsai, de a szimpla egyszerű pizsama is megtalálható, főleg az esti órákban, de nappal is sokfelé. Nem kell a csicsa farmer, ing, szimpla, egyszerű pizsama.

 

MOD-9220.10974900_stdScreen Shot 2013-12-15 at 18.38.40

  • A krikett kiemelt fontosságú nemzeti sport. Ha krikett van, megáll az élet. Voltam egyszer kórházban Delhiben, kiröhögtek, hogy sorry, ma krikett meccs van, szabadságon vannak az orvosok. Másnap tüntettek és azért voltak szabadságon. De ha krikett meccs van, akkor TV üvöltés van mindenhol, kiabálás és hangos ujjongás/felhördülés a saját csapat győzelme, illetve veresége esetén.

  • Mindenkinek kell munka, látszólag értelmetlen munkakörökben dolgozik az indiaiak jelentős része, tehát mindenhez legalább 3 ember kell. Egy boltban nem túl ritka jelenség egy-egy bóklászó alkalmazott, akinek látszólag semmi dolga, csak lézeng, és pontosan úgy fest, mintha az árukészlet megismerésében nagyjából 4 másodperccel tartana előrébb nálunk. Ha kérdezel tőle valamit, jó eséllyel fogalma sincs, hogy miről van szó, de úgy tesz, mintha tudná, és elirányít egy totálisan másfelé lévő szekció felé, ahol ha megkérdezel valakit, akkor visszairányít a kiindulási ponthoz. Mondjuk volt olyan eset Delhiben a BigBazaar-ban, hogy egy eladó tudta, hogy 3 emelettel feljebb a H sorban van amit keresek, de ez mondhatni muzeális eset.

  • Ahhoz képest, hogy India elég hosszú partszakasszal rendelkezik, az indiaiak nem valami fürdős népség. Lányok pl. csak száriban mennek a víz közelébe, a fiúk is sokszor farmerben, mintha félnének a víztől, bár náluk ez inkább ilyen erkölcsi dolog, hogy ne látsszon ki belőlük semmi kihívó. A nagy erkölcsi odafigyelés közepette azért akár az idősebb nők is simán felvesznek olyan szárit, amiből kedvesen kibuggyan a háj hasközépnél.

  • Itt a – portugál behatás eredményeként – alapvetően keresztény Goa államban is érezni, hogy jól megférnek a vallások egymás között: hindu, keresztény muszlim, és még számos más vallás jól megtűri a többit maga mellett. A vallási hovatartozás, vagy inkább a hit fontosságának kifejezése kifejezetten komoly dolog. Így születnek az olyan autófeliratok, mint “We belong to Jesus and Mary”. Vallástól függetlenül rendkívül népszerűek a villogó feszületek, keresztek, Ganésa figurák, vagy ezek tetszőleges kombinációja, amit azzal magyaráznak, hogy a pozitív energia így jobban mozog körülöttük.

 

IMG_2698

 

  • Továbbá cégek, magánintézmények, éttermek nevében szinte kötelező elem valamiféle vallási elnevezés. Szinte minden étterem neve (amit itt nem ritkán hotelnek neveznek, szóval volt egy kis kavarodás eleinte, hogy akkor most ez a hotel valójában étterem vagy esetleg hotel szobával) tartalmaz valami ilyesmit: Shiva, Ganesh, Om, Laxmi, Parvati, stb. Tehát ez teljesen hétköznapi variációkban így néz ki: Om Ganesh Tourist Office, Laxmi hotel, Hotel Shiva Om, Shri Ganesh Guesthouse, Ganesh Break Fast. Igen így elírva. Delhiben van egy turisták által kedvelt hely, kifőzde, kedves, jók az ételek és a menüje szerint “recommended by the lonely plant”, tehát a magányos növény által ajánlott hely. Ami Lonely Planet kéne hogy legyen ugye, a turistakalauz könyvecske. Lényegtelen :)

 

  • Legalább ennyire fontosak a rövidítések. Mindent rövidíteni kell, lehet, szükséges.

IMG_2697

  • Minden ami giccs, az itt menő. Színes, fodros, virágos, minden ami nekünk ízléstelen, esetleg ovis. A zene csak ömlengős lehet (vannak kivételek, pl. a mozifilmek zenéi), a ruháikon minimum 5 szín van, a hangok csak üvölthetnek, vagyis minden érzéket megfogó dolog ezerszerese a megszokottnak. Ezért van, hogy innen visszatérve Magyarországra (Európába) úgy érezhetjük: “Ennyit tudtok csak? Ez minden?!” hiszen itt nincs is dugó, nincs is hangos zene, nincs is büdös.

  • Az indiai emberek társas lények. Nagyon ritka látvány egy indiai, gyakran párban, kisebb-nagyobb csoportokban járkálnak, szórakoznak, akármi. Elsőre nagyon furcsa látvány, hogy fiúk összekapaszkodva, vagy kézenfogva mászkálnak. Eltartott egy darabig az elején, mire dekódoltam, hogy itt nem a fiú-fiú párkapcsolat nyílt vállalásáról van szó, hanem, hogy ez simán közvetlenség, és hát az intim szféra teljes hiányát is jól mutatja. Nincsenek olyan falak és ridegség az emberek között, mint amit megszoktunk otthon.

  • Mindenki mosolyog, és beszélget, és kérdez, és segít. Teljesen normális, ha valaki odajön az utcán, és megkérdezi hogy hívnak, honnan jöttél. Mondjuk a harmincadik which country?(melyik országból jöttél) kérdés már kicsit fárasztó, így bevezettem a ‘china’ választ, elkerülve az újabb kérdést, hogy akarok-e enni, mivel a Hungary és a hungry közkedvelt csere-szó. A ‘china’ elég rövid, tömör és nem nagyon hagy újabb kérdésre lehetőséget.

  • A fehér ember egyébként sem olyan sűrű jelenség a kisebb városokban, kevésbé turistás helyeken. Simán előfordulhat mondjuk egy vonatállomáson, hogy az ott megforduló indiaiak speciel még életükben nem láttak fehér embert, vagy legalábbis annyira gyakran, mint havat a tévében. Ez olyan, mintha nálunk egy ufó leszállna és mondjuk piros bőrű embereket látnánk. Szóval állsz ott a peronon, és kb. 200 szempár követi a mozdulataidat. Leplezetlenül, meredten nézve. A bátrabbja közelebb jön, és nézi mit csinálsz. Ha laptop/telefon van nálad, akkor mindenféle szégyenlősség nélkül azt nézi, hogy éppen mi van a kijelzőn. Csak áll és néz. Nem mond semmit, vagy nem kérdez, csak néz meredten. Célszerű hozzászokni, nem bántásból csinálják, csak mint említettem itt nincs magánszféra úgy, mint nálunk, így ez belefér. A meredt visszanézés elijeszti őket.

  • A kérdések és válaszokról még egy gondolat. Általában felesleges bármit is megkérdezni, hogy hol található, milyen messze van, hány órakor, stb. Indiai-idő és indai-hely van csak. Tehát kb. mindegy, hogy mi a válasz, valószínűleg nem lesz releváns és túl udvariasak, hogy azt mondják “bocs haver gőzöm sincs”, inkább mosoly és mutogat valamerre. Egyszer egy taxis odaállt mellém és mondta, hogy 100 rupiért elvisz. Mondom, jól van, de hova? Mert én még ugyan nem mondtam egy mukkot se, hogy hova is akarok menni. Itt kellett volna elsütni, hogy ok, irány mondjuk Delhi. Azt hiszem ez Amritsarban volt, az Aranytemplomnál. Aztán simán előfordulhat az is, hogy keresel egy helyet (akár egész városrész is lehet), megkérdezel valaki és elmutogat jobbra. Elindulsz, de valahogy a kisördög nem alszik alapon, megkérdezel valakit, aki igazol téged, hiszen abszolút egy másik irányba mutat. Abba az irányba indulva biztos lehetsz benne, hogy egy kérdezés esetén egy harmadik irányt kapnál, szóval inkább hagyd.

Indiai érdekességek 2. rész

India érdekességeket bemutató posztunk második részéhez érkeztünk. Bár úgy érzem, sosem fogyna el a felsorolás, hogy milyen fura és érdekes dolgokkal találkoztunk utazásaink alatt. Jó olvasást!

Köszönés

Külföldi utazás előtt az emberek többségének azért eszébe jut megtanulni az alapvető köszönési formákat, kiegészítve még az alapszókincs egy-két hasznos szavával. Indiában ezzel gondban vagyunk, hiszen bár a hivatalos nyelv a hindi és az angol, mégsincs össznemzeti nyelv az országban. Nem akarunk nagyon belemenni a lingvisztikába, mindenesetre jó, ha tudjuk, hogy a hindi és az indiai nyelvek 73%-a az indoárja nyelvek csoportjába tartozik, viszont a déli részeken beszélt nyelvek a dravida nyelvcsaládba tartoznak, ezek pedig köszönő viszonyban sincsenek a hindivel. Regionálisan még 15 nyelvet ismernek el hivatalosan, de összesen 1652 nyelvet beszélnek! Hát, hogyan lehet így megtanulni a hellosziaköszit?

 

 

Vallás

Ha valakit megkérdezünk, hogy mi India vallása, egész biztosan rávágja, hogy a hinduizmus. 80%-ban ez igaz is, viszont a muszlimok bizonyára felhúznák erre az orrukat, ugyanis van csekély 177 millió ember az országban, aki az iszlámot követi. Szép számmal akadnak még egyébként keresztények az angol kolonizáció maradványaként (azért itt egy finom kis egyvelegről beszélhetünk, képzeljük csak el, amikor a kereszténység találkozik a kasztrendszerrel…), a Himalájához közeledve pedig a buddhizmus is gyökeret vert, erre van Lumbini is, Buddha születési helye, bár ez eredetileg Indiához tartozott, ma már Nepálban fekszik.

 

 

Közlekedés

Az indiai közlekedési szabályokat nagyon egyszerűen össze lehet foglalni: nincsenek! Az egyetlen fontos dolog, amit meg kell tanulni, az hogy dudálj, méghozzá jó hangosan. Dudálj, ha előzöl, még ha egyébként nem is lehet, és jönnek is szembe, dudálj, ha megelőznek, és neked ez nem tetszik, dudálj, ha elindulsz vagy megállsz, vagy kanyarodsz, esetleg fékezel, vagy elhalad előtted egy gyalogos vagy egy szent tehén. Ez annyira egy megszokott formula, hogy egyes teherautók hátuljára rá is van írva, hogy HORN OK PLEASE magyarul: dudálj kérlek, ezzel jelezve az előzési szándékot. Ha mégis vennénk a bátorságot, hogy magunk ülünk a volán mögé, készüljünk fel a súlyosan kaotikus viszonyokra, és arra, hogy baloldali közlekedés van itt is, mint Angliában (ne izguljunk túlságosan, ha ezt az apróságot elrontjuk, nem fog sokkal nagyobb közlekedési zavarokat okozni).

Állatok

Nagyon sok állattal találkozhatunk India utcáin. Kutyák, macskák rengetegen tolonganak, a legfurcsább nekünk nyilván a sok szent tehén. Ne az európai békés bocikra gondoljunk itt, hanem a jól megtermett indiai tehénfajtákra, ezek marmagasságukban ugyan felülmúlják, kilóban azért nem verik európai rokonaikat. Mondhatni elég vékonykák szegények, nem nagyon van rajtuk hús, kedvenc elfoglaltságuk pedig a kukázás, nyilván ez a fő élelemforrásuk is. Bár az indiaiaknak elvben tisztelni kéne őket, ennek a tiszteletnek nyomát se látni, amikor szidalmazzák őket, dudálnak rájuk vagy bottal ütögetik őket, ha rossz helyre tévednek, vagy netalántán beállnak egy kereszteződésbe.

 

 

Egyenruhák

Szintén a gyarmatosításról maradt meg a kötelező iskolai egyenruha. A legváltozatosabb és legmenőbb suli egyenruhákat láthatjuk az összes gyereken az egész országban általános iskolától az egyetemekig.

Gandhi

Mahatma Gandhinak és Indira Gandinak semmi köze egymáshoz, nem is rokonok, nem férj és feleség. Mahatma Gandhi a híres jogász, politikus, spirituális vezető, Indira Gandhi pedig egy politikus nő volt. Közös vonás a politikai karrier, és hogy mindketten sajnálatos módon merénylet áldozatai lettek.

Ellenőrök

Indiában rengeteg az ellenőr és kontrollszervezet. Sőt, még az ellenőröknek is van ellenőre. A bankautomatánál is van egy egyenruhás ellenőr, aki felügyeli, hogy egyszerre csak egy ember használja a fülkét. A buszokon külön jegyszedő van, egy vagy két ember minimum. A repülőtéren biztos ami biztos, legalább négyen ellenőrzik le a beszállókártyádat.

A nemzet fája

Az ország nemzeti fája a banyan fa. Ez egy fügefafajta, csüngő, földig érő léggyökerei az indiai nép egységét szimbolizálják. Minden falunak, településnek van egy ilyen fája, nagy kiterjedésű koronájával óriási területet képes beárnyékolni. Állítólag Buddha is egy ilyen fa alatt világosodott meg. Általában mindig egy másik fán él, azonban nem élősködő.

Bollywood

Azt gondoljuk, hogy Hollywoodnak van a legnagyobb forgalma filmgyártásban? Nagyot tévedünk, kérem szépen. Az éves filmprodukciók gyártásában India, vagyis Bombay viszi a pálmát, közismertebb nevén a bollywoodi filmek. Ha szeretnénk kipróbálni látogatásunk alkalmával az itteni filmipart, senki nem fog benne megakadályozni, sőt! Bombay olyan mértékben árasztja a filmeket, hogy állandóan szükség van vendég statisztákra. Elég csak a városban végigsétálnunk, bizonyára leszólít egy-két fejvadász, vagy ha nem lennénk szerencsések, kérdezzük meg hotelünk recepcióján, hogy mikor lehet forgatásra menni. Ez általában egésznapos elfoglaltságot jelent, ételt adnak és busszal ki is visznek a filmgyárhoz (1-2 órás útra számítsunk Bombay nyomornegyedein keresztül), valamint egy csekélyke pénzbeli juttatásra is számíthatunk, amiből talán ki tudjuk fizetni az aznapi szállásunkat. Nagy karrierről azért ne álmodozzunk, ha csak nem vagyunk egzotikusan indainak kinézők és nem tudjuk magunkat irtó klasszul 100 emberrel egyszerre szikronban rázni, és első osztályúan könnyezve drámázni. A bollywoodi filmek 99%-a romantikus musical, a műfajnak megfelelő színvonallal ellátva.

Éghajlat

Az ország éghajlatát a monszun határozza meg. Ezért tulajdonképpen 6 évszakot különböztetünk meg: tavasz, nyár, ősz, tél, nyári monszun, téli monszun. Tévhittel ellentétben a monszun nem magát a csapadékot jelenti, hanem a szelet. Így hát nem is mindegyik monszun szél hoz csapadékot. A nyári monszun, ami a tenger felől a szárazföldre tart, bő esőzéssel jár, ez júniustól szeptemberig tart. A téli monszun ezzel ellentétben a szárazföld belsejéből érkezik, tehát száraz légtömegeket hoz, novembertől februárig. A hőmérséklet, mivel trópusi országról beszélünk, általában jó magas. Azért nagyon meglepődhetünk, ha magasabb szélességi körökbe utazunk tél idején, itt tud hideg is lenni, különösen az éjszakák. Mivel India elég nagy kiterjedésű ország, a klíma erős eltéréseket mutat a domborzatnak, és földrajzi szélességnek megfelelően.

 


Egyél, imádkozz és szeress!

Egyél, imádkozz és szeress!

Ízek, imák, szerelmek… ez Indiára különösen érvényes, de talán a tükörfordítás még kifejezőbb: eat, pray, love avagy egyél, imádkozz és szeress! Mert hát valljuk be, mindegyiket jó űzni, és ha nagyon bölcsek és szofisztikáltak akarnánk lenni, megállapíthatjuk, hogy ezek lennének létünk alapjai Indiában és máshol is.

De lássuk csak, hogy van ez az étkezés dolog Indiában? Nincs rá pontos statisztikánk, de egész biztos, hogy a népesség 50 százaléka az utcán eszik. Mindig és mindenhol táplálkozó, majszoló, falatozó gyerekeket, asszonyokat, férfiakat, és majmokat láthatunk. Nincs olyan, mint Európában, hogy felszállunk a vonatra és várhatunk órákig, míg elérjük a célállomást, és hallgathatja az egész vagon gyomrunk korgását szégyenszemre. Indiában vehetsz ennivalót a vonaton, az állomásokon, a buszokon, a tengerparton, a templomokban, városok utcáiról pedig ne is beszéljünk!

sues-pictures-6-01-10-018

Az indiai gasztronómiának a szinonimája sajnálatos módon legtöbbször a curry, mango chutney, és a chicken tikka (csirke tikka pácolva fűszer keverékkel). Ennél azonban sokkal többről van szó, és mivel egy nagy területű országról beszélünk, a regionális különbségek elképesztőek. Egész más a menü a kókuszdiós, halas Keralában mint a padlizsános, krumplis Rajasthanban. Étkezdékben viszont sehol sincs hiány.

Választhatunk szokványos éttermet (restaurant vagy sokszor hotel néven fut). Ebből is van vega, teljes vega (tojás és tej sincs), és nem vega. Ne legyenek illuzióink, itt a nem vegetáriánus is csak legfeljebb azt jelenti, hogy csirkés étel van a menün. Sőt van halal (vallásilag megfelelő ételfeldolgozás) étterem. Vicces a neve azért na.

216570_10150158200912727_5147922_n

Aztán vannak a „samosázók” ahol olajban kisütött krumplival, zöldséggel, hagymával vagy lencsével töltött tészta batyukat lehet falatozni különböző formákban és méretekben. A kedvenc belőle, ha van benne zöldborsó is.

onion-samosa-recipe

A thalis standokon (a thali többféle ételből álló válogatás, olyasmi mint Spanyolországban a tapas) meg egy nagy fém tálban szolgálják fel az ételt, amin kis mélyedések vannak,ezekből lehet kézzel kilapátolni a finomságokat: szószok, rízs, chapati avagy az indiai kenyérféle, kefír és egy csomó definiálhatatlan és felismerhetetlen szötty. Külön kihívás, hogy kitaláljuk, vajon mit is eszünk.

A legszebb mégiscsak az, amikor banán levélre találnak fel, ez különösen a dél-indiai étkezdékben jellemző.  A grill halak és a kókuszdió szerelmesei itt kellemes perceket szerezhetnek!

IMG_2253

Ellentétben a dél-kelet ázsiai országokkal Indiában nincs hiány tejtermékben és erre külön tejboltok vannak, kefírt, joghurtot, sajtot és sokféle tejalapú finomságot árulva. Lassit (joghurtos ital) is az erre külön kijelölt helyen kapunk, egy külön show-műsor keretében köpülik-rázzák össze a sós, mangós, mentás vagy bhang lassinkat ( vigyázat, ez utóbbi cannabist tartalmaz!:))

Pékségek is vannak ám szép számmal, de ne a hagyományos európai péksütiket és kenyereket várjuk itt, mert akkor csalódnunk kell. Az indai pékségek inkább az édes ízek felé hajlanak. Sőt minden arra hajlik, minden édes és mindenben sok pisztácia, kesudió és a szivárvány összes színe megtalálható.

south-india-unplugged

Ha véletlenül pont a mangó szezonban érkeznénk Indiába, akkor már nyugtázhatjuk, hogy érdemes volt megvásárolni a repülőjegyet. Ilyenkor a legtöbb várost elözönlik a mangó shake/lassi készítők, ebből úton útfélen leguríthatunk egy-egy pohárkával. Ha nem szezonban vagyunk ott, ne keseredjünk el nagyon, van azért még szép számmal egzotikus gyümölcs Indiában.

Ha pedig elegünk van a keleti ízekből, beugorhatunk a McDonalds-ba egy chillis-káposztás burgerre vagy egy chicken maharaja-ra, vagy instant pizzára Domino pizzeriákba. Merthogy Indiában minden van…


Hasznos / India

Az ország számokban

  • Területe: 3,29 millió nkm
  • Államformája: köztársaság
  • Lakóinak száma: kb. 1,1 milliárd
  • Fővárosa: Delhi
  • Nagyobb városok: Mumbai, Calcutta, Bangalore, Chennai, Hyderabad
  • Nyelv: hindi, angol, 15 egyéb hivatalos nyelv

Vízum

A vízum kiállításához szükséges:

  • eredeti útlevél (az utazás időpontjától számítva legalább 6 hónapig érvényes),
  • 2 db igazolványkép (5×5 cm méretű, fehér hátterű igazolványkép),
  • India: Online kitöltött vízumkérő lap 2 db kinyomtatott példánya 2 helyen aláírva (az igénylés előtt minimum 1 nappal kell kitölteni),
  • India: a retúr repülőjegy vagy a repülőjegy foglalás fénymásolata,
  • India: személyi igazolvány és lakcímkártya másolata
  • India: hotel foglalás másolata vagy referencia személy igazolvány másolata

A vízumigénylő lapot online kell kitölteni az alábbi címen (angolul): http://indianvisaonline.gov.in/visa/ .

Az ív kitöltése után pedig ki kell nyomtatni és aláírni.

Részletek a követség honlapján: http://www.indianembassy.hu/
A vízumot 3-5 munkanapon belül elkészítik.
Egyéni vízumügyintézés esetén előfordulhat, hogy egy személyes elbeszélgetésen kell részt venni az indiai konzullal.

Helyi idő

télen +4 óra 30 perc az időeltolódás, nyári időszámításnál +3 óra 30 perc

Telefon

Az országokban a magyar mobiltelefonok általában működnek, noha van úgy, hogy csak sms küldés/fogadás lehetséges. Az utcai készülékekről ugyanakkor kifejezetten olcsó és jó minőségű a telefonálás.

Elektromos áram

220-240 voltos feszültség, adapterek használata szükséges.

Higiénia, oltás

Az alapvető higiénia megfelelő, de mint bárhol, itt is előfordulhatnak emésztési zavarok. Ezek legfőképp a megváltozott étrendnek köszönhetőek, de kis odafigyeléssel a legtöbb probléma elkerülhető.

Az erre a területre utazóknak nincs kötelezően előírt védőoltás, mégis ajánljuk a nagyobb utazások előtt szokásos általános védőoltások – Hepatitis A és B, Tífusz, Tetanusz, Diftéria – beszerzését. A megfelelő védettség kialakulása miatt ezeket célszerű minél előbb beadatni. Az általunk meglátogatott területeken ebben az évszakban nem fordul elő malária, illetve az itthon kapható malária tabletta nem a leghatásosabb Indiában, érdemesebb kint megvásárolni, ha valaki ettől nagyobb biztonságban érzi magát.

A Nemzetközi Oltóközpont címe: Budapest, IX. ker. Gyáli u. 2-6., Tel.: (06-1) 476-1364, nyitva tartás: hétfőtől csütörtökig 9-14 óra között.

Általánosan elmondható, hogy az oltásoknál sokkal fontosabb az, hogy csak megfelelő körülmények között elkészített ételt, hámozott gyümölcsöt, zöldséget együnk és mindig palackozott vizet igyunk. A húsoktól minden körülmény között tartózkodjunk! Ha erre vigyázunk, nagy valószínűséggel nem fogunk megbetegedni. Természetesen egy-két alapvető orvosságot érdemes magaddal hoznod: lázcsillapítót, lázmérőt, fájdalomcsillapítót, hasfogót, hashajtót, megfázás- és torokfájás elleni szert, fogfájás ellen fájdalomcsillapítót, görcsoldót valamint sebfertőtlenítő szert, kötszert és ragtapaszt, de a helyi gyógyszertárak kínálata is kielégítő, olcsó és hatásos szereket kínálnak.

TIPP: az oltások esetében olcsóbb megoldás az, ha felkeresed a körzeti orvosodat, aki felírja receptre és Te magad veszed meg az oltóanyagokat a gyógyszertárban (ha nincs készleten, 1-2 nap alatt megjön), majd a körzeti orvosod be is adja azokat.

Oltások:

  • kötelező: Twinrix: Hepatits A-B, kb. 3×7.800 ft, védettség: 25 év
  • opcionális: Boostrix polio: Diphtheria-pertussis-poliomyelitis-tetanus, 6800 ft, védettség: 10 év
  • opcionális: Typherix: tífuszos láz, 3800 ft, védettség: 3 év
  • opcionális: Meningitis: agyhártya gyulladás, kérd ki az orvosod véleményét, védettség: 3-5 év
  • ezen az oldalon, ha beírod az oltás nevét, teljes leírást kapsz róla: http://www.hazipatika.com/gyogyszerkereso.

Időjárás

Utazásunk időpontja az októbertől márciusig tartó monszunszél okozta száraz évszakra esik, ezért jó időre számíthatunk, kevés csapadékkal és átlagosan magas hőmérséklettel. Napközben 31-35 Celsius fok várható, de éjszaka sem hűl le a levegő 22-24 Celsius fok alá. Komolyabb esőzésekre tehát nem kell számítani, de egy-egy intenzív zápor előfordulhat.

Szállás

A Szállások a magyarországi 2-3 csillagnak felelnek meg. A zuhanyzók és vécék állapota tehát jó, meleg vízre szinte mindenhol számíthatunk, maximum időbeni korlátok lehetnek. A szobák mérete, tájolása, felszereltsége egymástól eltérő lehet. A szobák általában két vagy háromágyasak, így az egyedül jelentkezőket összetársítjuk nemben és lehetőség szerint korban megegyező utastársakkal. Fontos, hogy a terület jellegéből adódóan például nincs (mert nem lehet) előre lefoglalva minden szállásunk, és bár célirányosan megyünk mindenhová, előfordulhat, hogy nem a tervezett helyet tudjuk elfoglalni, de törekszünk az ugyanolyan színvonal biztosítására.

Étkezés

Mindig lehet majd enni a különféle éttermekben vagy utcai étkezdékben. Ha nem a legolcsóbb utcai kifőzdékben eszünk, akkor is 1000 Ft alatt lehet ebédelni vagy vacsorázni. A legtöbb szálláshelyen vagy közvetlenül mellettük mindig lesz lehetőség erre. Az ételek leginkább a helyi konyha fogásaiból kerülnek ki, sok rizst, zöldséget és halat tartalmaznak, és egészségügyi szempontból biztonságosak. Sok helyen lehet kapni friss, érett gyümölcsöt, ami nagyon finom és olcsó. Mindenképp tartózkodjunk a hús fogyasztástól!

TIPP:

Árak:

  • Dhal: 50-90 rúpia (200-400 forint)
  • 1 db Samosa: 5-10 rúpia (20-40 forint)
  • 1 adag chai tea: 10-20 rúpia (40-80 forint)
  • 10 db kis banán: 30-40 rúpia (130-180 forint)
  • egy nagy papaya: 30-50 rúpia (130-210 forint)
  • 1 literes ásványvíz: 10-25 rúpia (40-110 forint)
  • 0,5 literes Coca Cola: 30-50 rúpia (130-210 forint)

Csomag

A nagy poggyász súlykorlátja a szokásos 30 kg-ot nem haladhatja meg. A kisebb, kézi poggyász súlyhatára 7 kg, ez lehetőleg kényelmes hátizsák, válltáska legyen. Az utazás alatt csomagjaink végig velünk lesznek, de a napi programhoz felesleges részüket természetesen az aktuális szállásokon tudjuk hagyni.

Öltözködés, felszerelés

Az utazás nagy részében a könnyű, kényelmes nyári öltözetet ajánljuk. Kényelmes hátizsák, nyári lábbeli vagy szandál, fejfedő, napszemüveg, naptej, hosszú szoknya vagy nadrág, hosszú ujjú ing estére a szúnyogok ellen, fényképezőgép, kullancs- és szúnyogriasztó.

TIPP: naptejet, kullancs- és szúnyogriasztót érdemes kint megvenni, jó minőségű és olcsó.

Vásárlás

Az európai árakhoz képest jóval olcsóbban juthatunk hozzá különleges keleti kézműves termékekhez, ötvösmunkákhoz, faragványokhoz, szőnyegekhez, ékszerekhez, ruhákhoz, füstölőkhöz, olajokhoz. Fontos tudni, hogy a boltok többségében (kivéve a nagyvárosokban található nemzetközi márkákat kínáló üzleteket) szinte elengedhetetlen az alkudozás. Azért túlzásba sem szabad esni! Az éttermekben szokásos borravalót adni, ennek mértéke megfelel az európai szokásoknak.
A nagyvárosokban mindenütt, de kisebb településeken is vannak bankautomaták, a Visa, vagy MasterCard kártyák használhatók az ország területén, American Express kártyát viszont alig fogadnak el.

TIPP: költőpénznek dollárt hozz magaddal, amit a számos váltóhelyen át tudsz váltani, vagy bankkártyád használva bank automatából tudsz felvenni készpénzt. Egy tranzakció során általában 10,000 rúpiát lehet kivenni ATM-ből (a bankod kondíciós listájában megnézheted, mennyibe kerül a külföldi készpénzfelvétel).

TIPP: füstölőt, illóolajat, fűszert elsődlegesen Indiában, Mysore-ban tudunk venni nagyon jó minőségben és áron.

Biztosítás – Szükséges!

Szeretnénk figyelmedet felhívni arra, hogy a részvétel feltétele az út teljes időtartamára érvényes utasbiztosítás. A biztosítás érvényességét indulás előtt ellenőrizzük. Érvénytelen biztosítás vagy nem megfelelő (pl. világ területi hatállyal) hiányában az utazáson való részvételt megtagadhatjuk. Kérjük, nézd meg, van-e érvényes utasbiztosításod! Általában a bankkártyákhoz jár biztosítás, mi pedig olyat kötöttünk ami egy évre 30.000 Ft/fő és akárhányszor utazhatsz vele külföldre, de 1-1 utazás max. 3 hónap lehet.

TIPP:

  • a Wáberer biztosítónál online, percek alatt lehet utasbiztosítást kötni jó áron (www.wabard.hu),
  • a Netrisk.hu-ra való regisztrálás után a tagoknak kedvezményes áron nyújtanak utasbiztosítást,
  • érdemes megnézni a saját bankszámlánk, bankkártyánk kondícióit, sokszor ingyenes, általában 30 napra szóló utasbiztosítás jár a bankkártyánkhoz,
  • több banknál a bankszámlánkhoz kedvezményes árú, éves utasbiztosítást köthetünk 3500-5000 forint közötti összegekért (CIB, AXA, Citibank, MKB).

Indiáról, jógáról, a pillanatról

Az indiai ashramban, ahol az elmúlt években kétszer is egy-egy hónapot töltöttem, úton-útfélen kis táblákba botlik az ember, amikre az van írva: „let the flowers bloom”, azaz hagyd a virágokat virágozni. A tábla arra vonatkozik, hogy a sok gyönyörű virág, amit az ashram zárt területén belül az ott élők gondoznak, nem arra való, hogy levágjuk és kiszakítsuk a helyéről, ők ott és úgy tökéletesek, hogy mindenki számára elérhetőek.

Így van ez az élményekkel is: a legfontosabb, legmaradandóbb élmények sosem kézzelfoghatóak. Ha valami igazán különleges történik, olyankor megáll az idő, szinte levegőt is elfelejt az ember venni, és ezekben a pillanatokban tényleg képesek vagyunk a Jelenben lenni.

Indiából a legkedvesebb emlékeim leginkább hangulatok, illatok, érzések. Például amikor megérkezem. Ahogy kikeveredve a reptér környezetéből, több órás autó- vagy buszút után elhagyva a várost, egyszer csak megérzem a vidéki India illatát. Egy édeskés, talán a jázminhoz hasonlítható, de számomra teljesen egyedi illatot, amit sehol máshol még nem éreztem, mégis mindig nagyon ismerősnek tűnik. Számomra ez egyfajta hazaérkezés.

Vagy a folyton ébren lévő utcák és utak: legyen bármilyen késő, vagy korán, nem tudtam úgy kimenni az utcára Indiában, bárhol jártam, hogy ne legyenek fent az emberek. Riksák, motorok és autók jönnek-mennek, folyamatos dudaszó mellett természetesen, még éjszaka is, amikor ezt persze semmi sem indokolná. Mindig azon gondolkodtam, hogy mégis hova megy ez a sok ember? Az út mentén pedig mindig üldögélnek bácsik-nénik, akik folyton úgy tűnik, hogy semmit sem csinálnak. Csak nézelődnek, várnak ki tudja mire, talán csak arra, hogy teljen az idő, legyen az nappal, vagy éjszaka. Vajon mikor alszanak?

Az ashramban töltött idő alatt rengeteg élmény ért és nagyon sokat tanultam önmagában az által is, hogy kiszakadtam a mindennapi környezetemből. Évek óta jógázom, több ezer napüdvözletet csináltam már, de a legemlékezetesebb az volt számomra, amikor még az első utam során egy jógaórán az indiai tanárunk elkezdett egy mantrát énekelni a napüdvözletekhez. Persze nem értettem a szövegét, akkor még nem is tudtam, hogy van ilyen, csak azt éreztem, hogy a mantra hangzása magával visz, és míg a fizikai síkon szinte magától mozog a testem egyik mozdulatból a másikba, valami olyan mély nyugalmat, tiszteletet és áhítatot érzek, amit korábban sohasem. A jóga évezredes hagyományvonala, az ashramban élők áldozatos munkája, a tanárom önzetlen tanítása mind-mind érzékelhetővé vált számomra, és megértettem, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy nyugati emberként, sőt nőként ilyen dolgot egyáltalán megtapasztalhatok. Számomra ez az élmény megnyitott egy kaput és onnantól teljesen más szemmel láttam a jógát, Indiát, az utazásomat, sőt valamennyire a mindennapi életemet is.

Azóta a szuvenírek gyűjtése és fényképek kattogtatása helyett arra figyelek inkább, hogy ne maradjak le az ilyen pillanatokról. Hogy képes legyek észrevenni, megállni, meghallani és átérezni minden porcikámmal.

Amikor jógát tanítok, egy kicsit ez is a célom: átadni valamit ebből a hagyományvonalból, megmutatni a „másik utat” – ami lehet látványos és csillogó, de a lényeg valójában befelé vezet. Olyan tapasztalatokhoz, amik le nem szakíthatók, amit senki soha el nem vehet tőlünk.

Om shanti.