A konyha Sri Lankán pontosan tükrözi a szigetet magát: kicsit indiai, kicsit európai, kicsit ázsiai, szóval kicsit mindegyik és kicsit egyik sem. Egy markáns, határozott ízvilágot találunk Sri Lankán, mely semmi máshoz nem hasonlítható. A két alapvető étel, mellyel szinte mindenhol összefutunk: rice&curry (rizs és curry) és a kotthu. És itt álljunk meg egy pillanatra, mert helyre kell tennünk a curry szócskát. Európában azt hiszik, hogy a curry az egy sárgás fűszerkeverék ami állatira csíp és mindennek egyeníze lesz tőle. Ez valahol igaz. Bár maga a curry szó jelentheti a fűszerkeveréket, vagy magát az ugyan ilyen nevű növényt is. Sőt, ennek a kettőnek a keverékét, mert a legtöbb esetben a curryben van ebből a növényből is a sok más összetevű mellett.

Rizs és curry

A rice&curry általában nem egy ételt takar, hanem sok étel együttesét, mindenből egy kis kóstolót, mellyel azért bőségesen jóllakik az ember.  A rizs mellé kis tálkákban többféle összetevőt kapunk megfőzve vagy sütve, szószokkal vagy anélkül – és itt igaz az, hogy ha egész Sri Lankán semmi mást nem kérnénk, csak rice&curry-t,  valószínűlegakkor sem ennénk kétszer ugyan azt. Mondjuk egy két-három hónapos utazás során kicsit be tud telni az ember ezzel a kombinációval, így célszerű mást is kipróbálni. Sok helyen halas változattal is találkozhatunk, itt azért ajánlott a frissességet szem előtt tartani, tehát a sziget belsejében nem feltétlenül ez a jó választás. A kissebb lokálokban egyszerű, 3-4 féle ételt tartalmazó tálkát kapunk, míg a díszebédeket felvonultató luxuséttermekben akár 10 féle fogást is elénk tesznek, mégis mindenhol ez szimplán: rice & curry. Az észak-indiai curryhez nem sok köze van egyébként, inkább a dél-indiai thali-ra hasonlít, hamár választanunk kellene. A kis tálkákban az alábbiakkal találkozhatunk jó eséllyel: daal (főtt lencse), pol sambol (kókuszos chilli), káposzta, krumpli curryvel, padlizsán, ladyfinger és bab.

Kotthu

A másik “nemzeti étel” a kotthu. Én személy szerint nagyon szeretem: tészta és sült zöldségek összeaprítva. És itt jön a lényeg, mert maga az elkészítése is egy látványosság. A szakács egy nagy sütőlapra teszi az összes zöldséget és a csíkokra szeletelt tésztát, összemelegíti, meglocsolja egy kis olajjal és te azt hiszed, hogy ez a kotthu. Na itt vesz elő  két baromi nagy és éles pengét a chef, amit úgy használ tonfaként, hogy egy kíniai részeges karatemester is megirigyelné tőle, majd őrült módon elkezdi vele püfölni a keveréket és kb 5. perc alatt komplett halláskárosodást szenved mindenki a környezetében. A végeredmény szintén lehet száraz vagy szószos, sült vagy inkább főtt, megéri több változatban is kipróbálni. Általában egy adag bőven elég egy személy részére, speciel én egy fél adagnál többet szinte sosem tudok megenni belőle.

Egyéb finomságok

Van néhány más finomság is, ami elsőre nem mond túl sokat számunkra: rotty (ez jó vicces magyarul, főleg, hogy kb. nincs két olyan hely, ahol ugyanúgy írnák. Van itt rhotty, rotthy, roti, és társai, bár a személyes kedvencem a: rotty shop, ahol a nutellás rotty a favorit banánnal ), hopper (kókusztej és rizsliszt keverékéből készült kis félgömb), cérnahopper (ilyet sose láttam még sehol: cérnatésztából készült összetekert valami, amiben töltelékként karamellizált cukros kókusz van, a tetejére pedig szörp kerül).

A konyha Sri Lankán sokszor inkább thai kuzinjára emlékeztet, mivel rengeteg kókuszt és kókusztejet használ; indiai bácsikájától pedig a korlátlan mennyiségű chilit örökölte. Apropó chili. Indiában egyszer a “no spicy please” (nem csípősen kérem) eredménye egy olyan ebéd lett, amit konkrétan nem bírtam nemhogy megenni, hanem az első falat után azt hittem, hogy ebből kórház lesz, de minimum egy új gyomorra lesz szükségem. Kisujjnyi chilik mosolyogtak rám a nevető zöldborsók mellett. Visszavittem a pulthoz, hogy hát kérem én ezt itt most így nem, és mit lehet ezzel tenni. Kivette a kezemből a szakács a tányért, beleborította egy szűrőbe, betartotta a csap alá, lemosta, szépen kézzel még át is öblítette, majd visszaadta, hogy “nesze, nem csíp”. Igen, ő nem volt olyan tipikus kedves indiai bácsi. Itt nem kellett volna szóvátennem a dolgot a csappal kapcsolatban, mert azt mondta, többet ne menjek oda enni. Mondjuk amúgy sem terveztem.

Sokszor kapunk az étel mellé sambol-t vagy pol sambol-t, melyből előbbi sós-borsos ételízesítő, az utóbbi pedig kókuszreszelék és chilli ártatlannak tűnő házassága, ami elsőre eléggé átverős és naiv feltételezés. Mert csíp, nem is kicsit, csak óvatosan!

Kommentek

kommentek